Sárkányos

Mókuskerék, mókuskerék, fekete-fehér, fekete-fehér... forog az életem. Jól, rosszul, jin és jang és jól is van ez így. Sok már megint, persze ki tehet róla, ÉN! Az azért hihetetlenül jó érzés amikor megugrasz egy újabb lécet. (tudom, van még sok-sok, de akkor is) Hajt az erő, hogy írd ki magadból, írd ki magadból. A mai nap? JÁTÉK!

"A játék köt és old. Leköt.
Elbűvöl, vagyis elvarázsol.
Te le van azzal a két legnemesebb emberi tulajdonsággal, amit az ember a dolgokban érzékelni
és ki fejezni képes:
te le van ritmussal és harmóniával."
                                                        (Huizinga: Homo ludens)
...és SZERETETTEL! Nagy-nagy szeretettel!

Az eszem tudta, már évekkel ezelőtt, hogy ez lesz az út ahhoz, hogy bevonzzuk a gyerekeket a könyvtárba. A varázsszó foglalkozás. El is indultam rajta, de ha rajtam múlik, lássuk be, sokkal lassabb a tempó. Hogy ez jó vagy rossz??? Néha azt érzem lehetne lassabb, de ez csak az egyéb elfoglaltságaim miatt van. 
A gyerekek adnak. Ha belenézel az ovisok szemébe, csak tisztaságot látsz. Az öröm öröm, a bánat bánat, nincs mismás, nincs ferdítés. A szépre, jóra, okosságra megvan az igény.
Szóval, játszottunk ovisokkal, óvónénikkel, anyukákkal, nagymamával és apukával...és a maga módján mindenki partner volt!!! Értek igazán kellemes meglepetések, hogy nagymama vagányul beállt a játékba, apuka pedig vitte a prímet! Nem győzök eléggé hálás lenni, hogy ez így sikerült. 
Sárkányok földjén kalandoztunk, kútban, tóban, sziklavárban. Megidéztük a szülők, nagyszülők gyerekkori élményeit és újakat gyűjtöttünk hozzá. A sárkánybébi mellé dadát kerestünk, eljártuk a sárkánytáncot. A végén pedig volt eszem-iszom, dínom-dánom. 
A bónusz pedig? Szemfüles apukánk megtalálta a könyvtár udvarán Süsü pillangóját.
Mint a mesében, de tényleg!!! Egy alvó pillangó ébredezett és rebegtette meg nekünk a szárnyait. Ki látott már ilyen csudát!
Azt hiszem erre már szavaim sincsenek...vagy mégis: KÖSZÖNÖM!