"A játék köt és old. Leköt.
Elbűvöl, vagyis elvarázsol.
Te le van azzal a két legnemesebb emberi tulajdonsággal, amit az ember a dolgokban érzékelni
és ki fejezni képes:
te le van ritmussal és harmóniával."
(Huizinga: Homo ludens)
...és SZERETETTEL! Nagy-nagy szeretettel!
Az eszem tudta, már évekkel ezelőtt, hogy ez lesz az út ahhoz, hogy bevonzzuk a gyerekeket a könyvtárba. A varázsszó foglalkozás. El is indultam rajta, de ha rajtam múlik, lássuk be, sokkal lassabb a tempó. Hogy ez jó vagy rossz??? Néha azt érzem lehetne lassabb, de ez csak az egyéb elfoglaltságaim miatt van.
A gyerekek adnak. Ha belenézel az ovisok szemébe, csak tisztaságot látsz. Az öröm öröm, a bánat bánat, nincs mismás, nincs ferdítés. A szépre, jóra, okosságra megvan az igény.
Szóval, játszottunk ovisokkal, óvónénikkel, anyukákkal, nagymamával és apukával...és a maga módján mindenki partner volt!!! Értek igazán kellemes meglepetések, hogy nagymama vagányul beállt a játékba, apuka pedig vitte a prímet! Nem győzök eléggé hálás lenni, hogy ez így sikerült.
Sárkányok földjén kalandoztunk, kútban, tóban, sziklavárban. Megidéztük a szülők, nagyszülők gyerekkori élményeit és újakat gyűjtöttünk hozzá. A sárkánybébi mellé dadát kerestünk, eljártuk a sárkánytáncot. A végén pedig volt eszem-iszom, dínom-dánom.
A bónusz pedig? Szemfüles apukánk megtalálta a könyvtár udvarán Süsü pillangóját.
Mint a mesében, de tényleg!!! Egy alvó pillangó ébredezett és rebegtette meg nekünk a szárnyait. Ki látott már ilyen csudát!
Azt hiszem erre már szavaim sincsenek...vagy mégis: KÖSZÖNÖM!
