hova...

Szécsi Margit

Hova néznek a falovak

A lovak, a lovak, a falovak
hova néznek a falovak
a holdasak meg a csillagosak
a bíborfeketék meg az aranyosak
a jázminfehérek meg a tulipirosak
a vigyoriak meg a haragosak
a precízek meg a darabosak
a lakkozott sárkány-mosolyúak
a vasszürke vérmes-szomorúak
a baltafejűek a kosorruak
Forog az ég és forog a nap
forog a látó és forog a vak
forog a csillagos világ
forog a kerék fogd be a szád
s a lovak, a lovak, a falovak
hova néznek a falovak
a csikófogúak meg az agyarasak
a felálló sörény-tarajosak
a lecsurgó sörénytől ragacsosak
a hólyagzó festéktől ripacsosak
a jancsiszöges nyereggel takarosak
a texasiak meg a magyarosak
a fagombás tomporú varasodók
a zöldelő hasaljú mohosodók
az üzekedők a korosodók
a soha meg nem hasasodók -
Forog az ég és forog a nap
forog a látó és forog a vak
forog a csillagos világ
forog a kerék fogd be a szád
s a lovak, a lovak, a falovak
hova néznek a falovak
a csillagok útján ügetők
a körpályán sehova-sietők
az előre-hátra libegők
a szerelmi ritmusba vihetők
a július poklában lihegők
a zúzmarás sátrakban pihegők
fehérek mint az emberiség
feketék mint az emberiség
pirosak mint az emberiség
festettek mint az emberiség
az új lovaggal szaladók
az örök váltást fogadók
az üres kéjjel haladók
a teremtmények, a tahók
a hűlő naprendszer fiai
vágtató bolygó-lovai -
Forog az ég és forog a nap
forog a látó és forog a vak
Bolond, bukó, süket világ!
Faangyal fújja trombitád.