2017. április 5., szerda

...

...március 20. folytatom, de szomorúan és kicsit zavarodottan... elment egy művész...olyan igazi.
Akire csak csodálattal tudtam nézni. Csendes László. Március 20. a születésnapom és azt gondoltam, barangolok egy kicsit Egerben. Történnek az emberrel fura dolgok, ami csak később válik azzá, bár a pillanat amelyet megél beég. Láttam. Láttam a szikár alakját, ahogy félrenéztem. Nem tudom felidézni hol, de abban a pillanatban csak örültem, hogy látom. Ma már nem vagyok biztos benne, hogy valóság volt-e vagy csak egy látomás. 

Szerettem. Behúzott... mindegy mit játszott, de Jose Arcadio Buendia felejthetetlen. 



...és felejthetetlen az a kép, ahogy a kisnánai vár tövében áll a sátor alatt és nézi az esőt... várja, hogy elálljon és kezdődjön a jelenetük Nádasi Erikával... és végtelenül kedves volt... 

Álltam ma a képe előtt a színháznál és vakítóan sütött a nap. Ahogy néztem, mintha azt mondta volna, hogy ne szomorkodj, hiszen "örökkék ég a felhők felett".

Szívemben marad...