Egy kis Quimby...mert olyan nagyon régen volt már...
2017. április 25., kedd
2017. április 5., szerda
...
...március 20. folytatom, de szomorúan és kicsit zavarodottan... elment egy művész...olyan igazi.
Akire csak csodálattal tudtam nézni. Csendes László. Március 20. a születésnapom és azt gondoltam, barangolok egy kicsit Egerben. Történnek az emberrel fura dolgok, ami csak később válik azzá, bár a pillanat amelyet megél beég. Láttam. Láttam a szikár alakját, ahogy félrenéztem. Nem tudom felidézni hol, de abban a pillanatban csak örültem, hogy látom. Ma már nem vagyok biztos benne, hogy valóság volt-e vagy csak egy látomás.
Szerettem. Behúzott... mindegy mit játszott, de Jose Arcadio Buendia felejthetetlen.
...és felejthetetlen az a kép, ahogy a kisnánai vár tövében áll a sátor alatt és nézi az esőt... várja, hogy elálljon és kezdődjön a jelenetük Nádasi Erikával... és végtelenül kedves volt...
Álltam ma a képe előtt a színháznál és vakítóan sütött a nap. Ahogy néztem, mintha azt mondta volna, hogy ne szomorkodj, hiszen "örökkék ég a felhők felett".
Szívemben marad...
Akire csak csodálattal tudtam nézni. Csendes László. Március 20. a születésnapom és azt gondoltam, barangolok egy kicsit Egerben. Történnek az emberrel fura dolgok, ami csak később válik azzá, bár a pillanat amelyet megél beég. Láttam. Láttam a szikár alakját, ahogy félrenéztem. Nem tudom felidézni hol, de abban a pillanatban csak örültem, hogy látom. Ma már nem vagyok biztos benne, hogy valóság volt-e vagy csak egy látomás.
Szerettem. Behúzott... mindegy mit játszott, de Jose Arcadio Buendia felejthetetlen.
...és felejthetetlen az a kép, ahogy a kisnánai vár tövében áll a sátor alatt és nézi az esőt... várja, hogy elálljon és kezdődjön a jelenetük Nádasi Erikával... és végtelenül kedves volt...
Álltam ma a képe előtt a színháznál és vakítóan sütött a nap. Ahogy néztem, mintha azt mondta volna, hogy ne szomorkodj, hiszen "örökkék ég a felhők felett".
Szívemben marad...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)