"A kopasz fa álma"... Mai álmom teljesült, végre sikerült visszarendezni a várban Kovács Tamás állandó fotókiállítását. Igaz, - mivel nem vagyunk a kis kolléganőmmel műszaki zsenik - enyhén hullámosra sikeredett. Az jutott az eszembe, hogy olyan a munkánk mint a magyar narancs " Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.” Szóval a tökéleteshez még nem mérhető. Viszont újra és újra meglepett, hogy milyen érzéseket váltanak ki belőlem a képek. Igazából nem meglepő, hiszen nagyrészt a Mátra és környéke természetfotói. Az pedig kérem szépen nagy szerelem. Amikor a Tamás képeit nézem olyan, mintha részese lennék annak az üvegen túli világnak.
A kopasz fa egy új kikeletről álmodik, ahogy én is... Ma érintett meg először a levegőben a tavasz illata, pedig még csak február utolsó napja van. Vágyom a napsütésre, melegre... majd egyszer csak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése