apró álmok

"A kopasz fa álma"... Mai álmom teljesült, végre sikerült visszarendezni a várban Kovács Tamás állandó fotókiállítását. Igaz, - mivel nem vagyunk a kis kolléganőmmel műszaki zsenik - enyhén hullámosra sikeredett. Az jutott az eszembe, hogy olyan a munkánk  mint a magyar narancs " Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.” Szóval a tökéleteshez még nem mérhető. Viszont újra és újra meglepett, hogy milyen érzéseket váltanak ki belőlem a képek. Igazából nem meglepő, hiszen nagyrészt a Mátra és környéke természetfotói. Az pedig kérem szépen nagy szerelem. Amikor a Tamás képeit nézem olyan, mintha részese lennék annak az üvegen túli világnak. 

A kopasz fa egy új kikeletről álmodik, ahogy én is... Ma érintett meg először a levegőben a tavasz illata, pedig még csak február utolsó napja van. Vágyom a napsütésre,  melegre... majd egyszer csak...

mai vers

Bozók Ferenc
Kései olvasómhoz

Reám figyelj, te nyájas olvasó.
Ha még leszek, s miként a konyhasó
eláll, s elér ma itt e vers tehozzád,
ma hadd kopogjon itt e rím be hozzád.
Hisz itt neked ma engem felmutat
e furcsa vers, e tompa hangulat.
Mutatja azt, hogy én is éltem, és
nekem se volt lazább a szenvedés,
s miként reád ma, nyájas olvasó,
reám talált a gúny, a könnyü szó.
Papíron élek itt, ha még vagyok,
folyóiratba rejtezett halott.
De mégis: élni úgy szerettem én,
miként te, kedves olvasóm, szegény.



Néha furcsa hangulatban... Kedvenc versem sorozat egy közösségi oldalon Bozók Ferenc szerkesztésében. Szeretem. Gondoltam no jó, akkor ma az ő egyik versével kezdek, majd amelyik először megtalál. 

Ágnes Vanilla & József Attila - Nő a tükör előtt

Ne félj a szememtől holtan is áldalak

Fotó: Baggins

JP - játék projekt

A hamvaiból éledező Fotóbarlangban projekt nap indult. A mostani már a második és a témája a játék. Remek kezdeményezés megmozgatja az ember fantáziáját. Ott sajnos csak külső szemlélő (vendég) vagyok és nem akarom elárasztani az oldalt az én szenvedélyemmel, a versekkel. Viszont nem tudom megállni, hogy meg ne osszam ami a témában nekem eszembe jut. Tegnap Fodor Ákos, ma a zseniális Kosztolányi Dezső és a színészkirály Latinovits Zoltán.

Vladimir Kush

- Tudsz játszani? 
- Tudok. 
- És szeretsz is? 
- És szeretlek is.

/Fodor Ákos/

Egy kiállítás megnyitójára

Szilágyi Domokos - Hegyek, fák, füvek

Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,

kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,

izmaim emlékeznek ernyedőn, erdők, titokösvények, farkas-szagúak,

lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak,

fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget,

róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket,

libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolyos fák alá,

nap vére hullott, mintha leterített szarvas kínját kiáltaná,

nap vére hullott, elöntött a mindenség-fia-fény-suhogás,

szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás,

mint az éjszaka tetején a liliomszirmú csillagok

- pilla mögé bújt szemek, melyekbe a nappali fény belefagyott -,

a várakozás, hogy olvashassam remény-virág-betűitek,

s belém leheljétek a mindenség erejét, hegyek, fák, füvek.

Hegyek, fák, füvek, erdők, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,

kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,

szelíden - ti vagytok a jóság -, meghitten - ti vagytok a csönd -,

jobbik felem tibennetek önmagát ismeri föl,

ti vagytok a béke: levegő, hogy lélegezhessék az emberiség,

ti vagytok a fegyver, védekezni, a halál ha újra kísért,

küldtök vakító magasságba, agyunk, szemünk szoktatni a végtelenhez,

a halál mihozzánk miattatok és érettetek türelmes,

ózonleheletű tájak, források, ti, erdők csillagai,

titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,

ha ujjaim begyén kiillan az akarás, szememből fénytelen porba hull a fény,

ti élesztitek újjá, ti, gazdag szívűek, ha haldoklik is, a reményt,

tőletek orozzam a szót, a muzsikát, az észt, a szívet,

tőletek, mindig tőletek, hegyek, erdők, fák, füvek.

Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,

titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,

karcsú sziklák, szép fejűek, felhő-lépők, bátorítók,

szélben dzsiggelő bokorgyermekek, gondolkodó, felnőtt fenyők,

táncos patakok, újjáteremtők, mint az asszonyi csók,

szemérmes kis tisztások, pihentetők, s mint a szerelem, újjászülők,

sűrű örömök szülei, kovácsoljátok bennem az acélpengésű akaratot -

simogató kéz, puha ágy, okos elme, akit bármikor szólíthatok,

ki sosem hagy el, ki érvel, meggyőz, s - tanácstalannak - tanácsot ad,

ölelő szerető, ki bánatot öl, nyugalmas öl, ki fiául fogad,

s biztat, hogy szép a harc, szép ez az emberi lét,

üt is, hogy eddzen, izzítja küzdelmem tüzét,

ki hű hozzám, hogy hű maradjak és józan és fegyelmezett -

köszönöm nektek, hegyek és erdők, sziklák és lombok, fák, füvek.

:)

A szerelmes autó "lábnyoma"

Egy ember élete nagyrészt 

figyelmének története.

 Ha két pillantás valóban találkozik:

 rendszerint döntő pillanat. 

Szinte kivédhetetlen, hogy szerelem

 vagy barátság szülessék belőle. 

Boldog karambol.

/Pilinszky János/

Presser Gábor - Nem Szólnak A Csillagok

Ma délután megnéztük a Padlást a gyerekekkel. Nem is tudom, hányszor láttam már, de sokszor. Vártam, hogy megérintenek a dalok mint mindig. Most valahogy nem így történt és azt hiszem ez nem a zseniális szerzemények miatt volt. Fura dolog történt velem, mert ahogy a főhős Rádi énekelt, bennem más hangján (Sztaniszlav László) szólalt meg a dallam. :)

váras, maskarás

Ágnes feat Kowalsky-Indulj el egy úton

Mibe botlik az ember lánya így kora reggel! Gyönyörű és különleges! :)

Sulifarsang 2014