Jancsó Miklós

Nyugodjon békében!

Hervay Gizella: Veled vagy nélküled

Üvegkép: Major Eszter Anna

Veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének,
hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek.

Én nem leszek boldogabb,
ha elmondom, amit mondani kell,
de boldogtalan vagyok,
ha nem mondhatom el.

Hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek,
veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének.

József Attila

(TÉGED SIRATLAK...)

Téged siratlak, büszke sirató.

Az Isten sem néz többé immár hátra

És hull a rokkant, tömzsi kis tanyákra,

Ó Ady, a magyar Ugarra hull a hó.

Az Isten sem néz többé immár hátra

S én nem tudok kiáltni: hejh! hahó!

Pedig kiáltnék s jaj, csak elfuló

Keserves hörgés - az torkomra hágna.

Én nem tudok kiáltni: hejh! hahó!

Pedig nagy vétket én sosem vétettem:

Fekszem hanyatt a Pusztán megdermedten

S fagyott, fehér szivemre hull a hó.

1922 vége



hangulat

...ééés az eredeti előadóval

Michael Cheval surreal Art ....a new ''Salvador Dali''...amasing

A magyar kultúra napjára

KÖLCSEY

Töredék

Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak,

Nyúgoti ég forró kebelem nem tette hideggé;

Szép s nagy az, ami hevít; szerelemmel tölti be lelkem

Honni szokás és föld, örököm kard s ősi dicsőség.

Nyúgoszik az zöld lombjai közt a nemzeti béknek,

Ez ragyog újra midőn tele fénye dalomnak elönti,

S színe varázs súgáraiban szállítja fel ismét

Őseim árnyaikat, kik az őszkor napjait élték,

Kölcsey nemzetség, Ete hű maradéka, kit egykor

Don hullámi körűl, a Hét magyar eggyike, hős Ond,

Lángölelés zálogja gyanánt neje karjairól vőn.

Vígan laktanak ők rohanó Tisza partjai mellett,

S hol vadon árnyak alatt barnán viszi habjait a Túr,

Mígnem az elkomorúlt sorsnak nyila dúlva lecsattant

S könnypatak áradozott a bánatölelte teremben,

S áldozatát vérben fogadá vala boltja sötétén,

Elsiratott hamvak közt, a cégényi monostor...

Cseke, 1831. január 7.

-

William Shakespeare: "Fáradt vagyok..." 66. szonett

Meg egyébként is... :(

Csipetnyi színház

Az első Egerben...két baráttal.

Ismétlés...

Fotó: Baggins

“Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud. Tanulj meg mindenkitől tanulni.”

/Weöres Sándor/

Palya Bea - Szabadon

ma délelőtt a markazi tó

Elsők...

Az első... színházi élmény
Olvasom az egyik kedvenc blogom ( http://gardonyiszinhazblog.gportal.hu/ ) friss bejegyzését melyben egy színházszerető ember ír az első igazi színházi élményéről. Ennek kapcsán én is elgondolkodtam, hogy nekem mi is volt az. Arra kellett rájönnöm, hogy a színházzal kapcsolatban nekem több ilyen első élmény volt.

A legelső nem is színházban megélt előadás volt, hanem egy televízió közvetítés amit gyerekkoromban láttam. Látom az apró, pici szegényes szobát, a nagy kincsnek számító Kékes tévét. Az előadásból nem sok mindenre emlékszem, csak arra, hogy valami gyönyörű szívbemarkoló történet volt csodálatos zenével. Úgy hiszem az El condor pasa volt az. Az érzés viszont amit keltett bennem életreszóló!!! Innen datálódik a szerelmem a színházzal.

A második "első" fura módon nem az első kőszínházhoz kötődik. Kazincbarcikán jártam iskolába és egyszer a Miskolci Nemzeti Színházba vittek el bennünket a kollégiumból. Az izgalom természetesen nagyon nagy volt, főleg amikor megnéztük a barátnőmmel hová szól a jegyünk. Proscenium páholy! Az meg mi a csuda lehet? A boldogság netovábbja volt, amikor megláttuk, hogy mi is az és elhittük, hogy mi itt ülhetünk. Azt se felejtem el soha, hogy bejött két idős hölgy akiknek ugyanoda szólt a jegyük és megjegyezték, hogy bizony mi az ő helyükön ülünk. Valószínűleg látták rajtunk a csalódottságot, hogy nem ülhetünk az első két széken, egymásra néztek és úgy döntöttek maradjunk. Mai napig hálás vagyok nekik. Az előadás Moliere Tartuffe-je volt, és a szereposztásból leginkább Szerencsi Éva zseniális alakítására emlékszem. Az ő lénye,  lepillantva páholyból, egy életre beleégett az emlékezetembe. Csodás este volt!
Áldásos tud lenni ez a világháló, mert megtaláltam a színlapot!!

 Miskolci Nemzeti Színház, 1980

Bemutató dátuma :	1980. április 4.
Rendező :	Major Tamás m.v.
Szerző :	Molière
Eredeti cím :	Le Tartuffe ou l'Imposteur
Fordító :	Vas István
Díszlettervező :	Székely László m.v.
Jelmeztervező :	Szakács Györgyi
Szereposztás :	Pernelle asszony: Máthé Éva Orgon: Dégi István Elmira: Tímár Éva Damis: Körtvélyessy Zsolt Mariane: Szerencsi Éva Valér: Galkó Balázs Cléante: Kulcsár Imre Tartuffe: Blaskó Péter Dorine: Péva Ibolya Lojális úr: Csapó János Rendőrhadnagy: Matus György Flipote: Egerszegi Judit

Harmadik "első" - a Gárdonyi Géza Színházban megélt előadás ami miatt azt mondtam, hogy na itt otthon vagyok és vissza kell jönni. Gyurkovics Tibor - Aldobolyi Nagy György: Kutyakomédia. Fantasztikus szöveg, zene, rendezés és egészen kiváló alakítások. Hüse Csaba és Baráth Zoltán onnantól fogva szépen beköltöztek a szívembe, de látom magam előtt Csendes Lászlót, és akik már nincsenek velünk M. Horváth Józsefet és Vizi Györgyöt. Az érzés ami maradt az előadásból az a nagy-nagy szeretet, barátság és alázat. No és ez a pár sor amit időnként szeretek idézni:

"Minden dolog lényege és veleje
hogy valaki egy-egy másik 
lényt- fülétől a farkáig 
szeret-e szeret-e?

Kutyaélet legfőbb kutyateteje
hogy a kutya egy-egy másik 
kutyát- fülétől a farkáig
kutyamódon
kutyahűen
kutyaszívvel
szeret-e?

Minden ember legcsodálatosabb szerepe
hogy valaki egy-egy másik
lényt a magaátadásig 
mindenestül szeret-e?"

Szimfonik Liv3 - Papp Szabi, Soerii és Poolek - I Don't Wanna Miss a Thing

A mai nap meglepetése... és csak nyitottam nagy kerekre a szemem, ahogy Papp Szabi odatette ezt a dalt. Le a kalappal!!!

Weöres Sándor - Illés Árpád

[...] „Van néha olyan pillanat,
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.”

/Weöres Sándor: Örök pillanat/

hajnali, reggeli

Bölcső csöngettyű és templom harang

A jelenlét annyi, mint posztón a rang

Kicsi pónikon lovagló kész életek

Vagy az arcomba prüszkölő véletlenek

No meg a gyerekkor kardfogú tigrisei

Apa taníts meg nagy vadat elejteni

És ha kérdik, hogy mi végre mennyi idő

Tán egy perc, egy óra, vagy pár esztendő

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő

Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő

Káprázat pusztán a történelem

Míg némán a vállára hajtom fejem

Elringat, marasztal, egésszé gyúr

Aztán únottan szétszed, mint legót az úr

Mi csak lessük a boldogság lábnyomait

És ha útközben találunk majd valamit

Arra kígyóbőrként húzzuk rá az időt

Még egy percet, egy órát, vagy pár esztendőt

De utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő

Cicomázd fel a sorsot az mégiscsak előkelő 

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár

De az utolsó fényevő csak sötétet talál

Csak sötétet talál

Mint egy cipősdobozba szórt marék arany

Elrejtve annyira haszontalan

Az az emberi elmében bújkáló zaj

A talpaink alatt nincs szilárd talaj

Ha a karodban nincsen már elég erő

És a szívéhez nem láncol egy szerető

Sem az Istenek gomblyukán nem látni át

Sem a nappal nem mutatja éjjel magát

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő

Cicomázd fel a sorsot az mégis csak előkelő

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár

De az utolsó fényevő csak sötétet talál

Csak sötétet talál

"bogaram"

Szeretem az újévi szabikat, mert ilyenkor van időm azt tenni amit szeretek. Most a kedvenc székem kapott új ruhát. 

Zaz - Eblouie par la nuit

Ferenczes István

 Újévköszöntő

Szép vagy, mint a fehér fenyő,

hótól tiszta, fátyolos,

szép menyasszony, újesztendő,

békét, békességet hozz.

Ne légy te arannyal zengő,

ezüst fénytől mámoros,

búvópatak, újesztendő,

békét, békességet hozz.

Bolyhos, szelíd bárányfelhő,

mint a búza, mint a rozs,

kenyerünkhöz, újesztendő,

békét, békességet hozz.

Jöjjön hozzánk el az erdő,

mikor hideg záporoz,

pásztortüzes újesztendő,

békét, békességet hozz.

Krumpliföldünk áldja eső,

fű se legyen árva, rossz,

a házunkba, újesztendő,

békét, békességet hozz.

Tisztaság légy és levegő,

áldott hó álmainkhoz,

légy a hazánk, újesztendő,

s békét, békességet hozz.