Leszállt az ég dicső királya...(Cseh Tamás)

egyszerűen szép zene

mélyrepülés

Szürkeség, lehangoltság, kevés erő...de tenni kell a dolgom. Mélyrepülés...ma egy barátom megkérdezte, hogy folytatódik? Erről eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt egy másik kedves barátom is kérdezett hasonlót. Aztán kaptam tőle egy verset... akkor segített...remélem most is.

József Attila:

(Az Isten itt állt a hátam mögött...)

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
……………………………………………
……………………………………………

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

1937. okt.

Ovi Mikik

hangaszál

Egy csipetnyi jó...mindig akad még a borús, szürke, kellemetlen napon is.
Mária néniék közel két éve költöztek Kisnánára Romániából. Református lelkész család, már nyugdíjasok. Imádom a történeteit mely átível határokon, időn és emberközelből érint meg a történelem. Forgószélként érkezik a könyvtárba és mesél, mesél, olvas, sokszor kölcsönöz.
Ma azt mondja: "Hoztam neked egy verset." - és elkezdi:

"Letéptem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sohse látlak

Ó idő szaga hangaszálak

És várlak téged tudhatod"

Apollinaire, Búcsú, tudod, Vas István fordításában a legszebb..."

Teljesen meghatódtam és arra gondoltam, hogy míg ilyen emberek vesznek körül, jó nekem...és hálás vagyok...

Aztán ennek nyomán belebotlottam az Anna & the Barbies dalába

Tóth Zoltán festmény kiállítása a kisnánai várban.

...

Van, hogy jéggé dermedek...mint most...és csak figyelem kívülről magamat. Nem is értem miért...csak szépen lassan azt veszem észre, hogy csendes beletörődéssel figyelek mindent...Szomorú vagyok...

szíves-míves-kedves

Tom Waits - November

Gárdonyi testközelben

Volt némi nemű restanciám az októberi színház előtti séta képeinek megosztásában. Egerben, a Dobó tér szomszédságában található ez a Gárdonyi Géza szobor. Szerettük. :)

Ez pedig egy Gárdonyi idézet, ami ma este először megtalált:

"A mindenség.
Olyan ez, mint a titkos-írású levél. Aki nem ismeri a kulcsát, azt mondja:
- Micsoda betűzavar! Micsoda értelmetlenség!
A mindenség titkos írásának ez a szó a kulcsa:
- Isten."

Még egy kis Nánai ősz :)

LACKFI a magával ragadó

Remek dolog amikor az elképzelés és a valóság találkozik. Sőt...talán a valóság túl is szárnyalja azt. 
Ezt történt kedden amikor is Lackfi János - József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós (ezt írja róla a Wiki ) de szerintem egyszerűen csak EMBER - tartott rendhagyó irodalomórát kicsiknek, nagyoknak a kisnánai várban. Igaz, sokat kellet várni rá mert valahogy a magyar utak és útjelzők világában eligazodni időnként nem könnyű egy parnasszusi magasságokban járó költőnek.
DE! Megérte várni! Fergeteges, élvezetes, ritmusban, humorban gazdag órákat töltöttünk vele. Öröm volt nézni a gyerekek csillogó szemét és hallani ahogy egymást túlkiabálva bekapcsolódnak a verses játékába. Sokszor azon vettem észre magam, hogy még kattintani is elfelejtek, mert iszom a szavait. 
Hálás vagyok ezért a percekért! Nagyon! 
No és a benyomásom egyébként róla, ahogy két előadás közt várakoztunk...természetes, óriási pozitív kisugárzású ember, akit mintha ezer éve ismernék... 
Köszönet Mindenkinek, hogy ezt átélhettem! :)