1936 ban született, nyolc nappal korábban mint az apukám. Kicsit emlékeztet is rá...
Azt nyilatkozta valahol, hogy egymillió gyermeket nevelt fel...hát egy vagyok abból a millióból, ahogy a gyerekeim is. Az ő meséin, történetein nőttünk fel. Az én gyerekkori kedvencem A Pintyőke cirkusz, világszám! volt. A gyerekeim szerencséjére sok-sok könyvet írt az évek során és Süsü, Sün Balázs, Süni és barátai, Pom-pom, Brum-brum Brúnó, A nagy Ho-ho-ho (és még sorolhatnám) mind beköltöztek hozzánk. Aztán ahogy megnőttünk, már tudtuk értékelni a nagyoknak szóló verseit is.
Egy sima köszönet kevés lenne érte, de hálás vagyok, hogy nevelt minket!
Az Isten éltesse sokáig!
Pintyőke cirkusz, világszám! /részlet/
Udvariassági verseny
Az ösvény egyre keskenyedett, a bokrok kétoldalt úgy összegubancolódtak, hogy valósággal sövényt alkottak. Már csak libasorban tudtak egymás után menni, elöl Pintyőke, leghátul meg Csinnadratta, az ólomkatona.
Hát ahogy mentek, mentek, Pintyőke szembetalálkozott a kínaival.
A kínai ült az ösvényen, keresztbe tett lábakkal, és mosolygott. Mikor meglátta Pintyőkét, még jobban mosolygott.
Pintyőke megállt, és udvariasan ő is elmosolyodott.
A kínainak csupa mosoly lett az arca.
Pintyőke nem akart lemaradni, úgyhogy olyan szélesen elmosolyodott, ahogy csak tudott.
Ekkor a kínai bólintott a fejével.
Pintyőke viszonozta a bólintást.
A kínai erre mélyen meghajolt.
Pintyőke nem akart ebben sem lemaradni, egészen a földig hajolt, a kalapján a fácántoll a port seperte. „Most már mindegy, úgy látszik, itt ez a szokás. Nekem is udvariasnak kell lennem, mert addig nemigen tudunk továbbmenni, míg ez a versengés véget nem ér. Tehát állok elébe! Engem sem akármilyen fából faragtak!” – gondolta Pintyőke, és a derekát tapogatva kiegyenesedett.
A kínai végre megszólalt:
– Engem Csing-Csengnek hívnak.
Pintyőke is bemutatkozott, és intett a többieknek is, hogy mutatkozzanak be ők is. Sorban elmondták a nevüket, a Hétfejű Tűzokádó Sárkány ráadásul hétszer egymás után, mivel a hét fején hét szája volt.
A kínai mosolyogva, türelmesen végighallgatta őket, majd megszólalt:
– Soha ne hervadjon le arcodról a mosoly.
Pintyőke érezte, hogy az igazi udvariassági verseny most kezdődik. Intett a többieknek, hogy jól figyeljenek, és hogy számít rájuk az udvariassági versenyben.
– Ne félj semmit! – súgta előre Paprikajancsi. – Ezt a versenyt meg fogjuk nyerni!
Pintyőke bólintott, majd szélesen mosolyogva így válaszolt a kínainak:
– Örök tavasz ragyogjon a szívedben!
A kínai rögtön válaszolt:
– Könnyű álmodból frissen ébredjél!
Most Morzsa következett, barátságosan csaholt egyet, azután ezt mondta:
– Soha ne menjen tüske a talpadba!
A kínai mosolygott, és így felelt:
– Kerüljön el a rossz hír, találjon meg a jó hír!
Most Oriza-Triznyák következett. Kacsintott egyet Mirr-Murra, krákogott, majd belefogott a mondókájába:
– Mindig tele legyen a kamrád finom falatokkal, mégpedig enyhén füstölt kolbásszal, ropogós pirosra sült tepertővel, bablevesbe való oldalassal, tízujjnyi vastag szalonnával, sült hússal, főtt hússal, disznósajttal, tejföllel, túróval, frissen fejt tejecskével!
Mikor elhallgatott, büszkén nézett körül. Hát ami igaz, az igaz, jó hosszú kívánság volt!
A kínai minden szóra bólintott, és mosolyogva válaszolt:
– Haragosod egy se legyen, jó barátod ezer legyen!
Most Mirr-Murr következett. Izgatottan hadarta:
– Sohase rontsd el a gyomrod!
A kínai erre is mosolygott, és így szólt:
– Ha útnak indulsz, célba érj!
Most Ferdinánd következett, a gyalogbéka:
– Minden vágyad teljesüljön!
A kínai bólogatott, de Pintyőke örömmel látta, hogy kezd kifáradni. „Meg fogjuk nyerni a versenyt!” – gondolta. Majd hátraintett Csinnadrattának, hogy cseréljen helyet a Hétfejűvel. „Nem árt egy kis taktika!”
A kínai mosolyogva folytatta a versenyt:
– Nevetés csilingeljen a házadban!
Most a basszuspapagáj következett.
– Soha ne féljél semmitől!
A kínai erre is bólintott, és így szólt:
– Hazug szót ne halljál!
Paprikajancsi szép lassan mondta a jókívánságokat:
– A ruhád soha ne szakadjon el, és ha elszakadna, legyen nálad mindig tű és cérna, hogy össze tudd varrni; azonkívül legyen nálad gyűszű is, hogy a tű meg ne szúrja az ujjadat; azonkívül legyen nálad foltnakvaló, és lehetőleg olyan színű, mint a ruhád, hogy szépen meg tudd foltozni, és hogy ne csúfoljanak érte!
Ez igen, ez aztán a jókívánság, kíváncsian lesték, hogy erre mit mond a kínai.
De az csak mosolygott, és így szólt:
– Ha otthon vagy, örüljenek neked; ha távol vagy, szeretettel gondoljanak rád!
Most Bóbice következett:
– Csupa vidám dal jusson az eszedbe!
A kínai bólogatott, majd így szólt:
– Te lásd meg az első cseresznyevirágot!
Samu, a kiscsacsi rettenetesen izgult. „Mit mondjak neki? Mit mondjak neki?” Majd fülig pirulva kimondta, ami az eszébe jutott:
– Soha ne akadjon bogáncs a bundádba!
Paprikajancsi gyorsan odasúgta a kiscsacsinak:
– A hajadba!
– Köszönöm – mondta a kiscsacsi, és kijavította a mondókáját. – Soha ne akadjon bogáncs a hajadba!
A kínai erre is bólogatott, s úgy tett, mint aki nem veszi észre a nyelvbotlást. Majd így szólt:
– Enyhe szellő cirógasson!
Csinnadratta következett, az ólomkatona, aki közben Pintyőke kérésére helyet cserélt a Hétfejűvel.
– Ellenségtől sose félj, kerüljön el a veszély!
A kínai kezdett berekedni, és látszott rajta, hogy fáradt, de még mindig mosolygott, és így szólt:
– Fejed alatt mindig puha legyen a párna!
S most következett a Hétfejű Tűzokádó Sárkány. Pintyőke nagyon bízott a Hétfejűben, hogy az majd kifárasztja a kínait, és megnyeri nekik az udvariassági versenyt. Hogyisne, hiszen hét feje van! Biztatva intett a Tűzokádónak, hogy kezdheti. A Tűzokádó visszaintett, hogy csak bízza rá, majd ő elmondja a világ összes jókívánságát. És elkezdte a jókívánságokat, mondta sorba mind a hét szájával:
Hétfőn legyen a tiéd a világ minden kincse!
Kedden legyen a tiéd a világ minden étele!
Szerdán legyen a tiéd a világ minden itala!
Csütörtökön legyen a tiéd a világ minden öröme!
Pénteken legyen a tiéd a világ minden látnivalója!
Szombaton legyen a tiéd a világ minden hallanivalója!
Vasárnap legyen a tiéd mindaz, amit kifelejtettem volna! Hát ez győzelem volt, nem vitás! A Hétfejű minden jókívánságot elmondott, amit csak lehetett.
A kínai nem tudott semmit felelni, mosolyogva meghajtotta a fejét, és félreállt az útból
A többiek gratuláltak a Hétfejűnek, Pintyőke meg büszkén mondogatta:
– Terád építettem a taktikát. Győznünk kellett!
S mivel az illem úgy kívánta, melegen elköszöntek a kínaitól.
A kínai minden erejét összeszedte, és még egyszer rájuk mosolygott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése