Na még egy mára... mert ugye minden megérint... Láttam ma egy képet ami mellbevágott, és utána találtam ezt a Fodor Ákos haikut. Itt a helye. Pont.
Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek.
Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz.
Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek.
Hogy nem értesz. Hogy értlek.
Félni jár belém a lélek.
2012. november 27., kedd
gondol, gondol, gondol...
Helyzetünket paradicsomiként vagy pokoliként is megélhetjük, minden a felfogásunktól függ.
a kép forrása: http://www.mon.hu/lenyugozo-foto-kacag-a-bagoly/1920208
2012. november 26., hétfő
BABITS MIHÁLY - 1883. november 26
Örökkék ég a felhők mögött
(Vallomás helyett hitvallás)
Az első könyvem első oldalára a "soha-meg-nem-elégedés" himnuszát írtam be. Nincs jogom hát panaszkodni, ha ma is elégedetlenül futok még, sokat szereztem, sokat el is dobtam, egy vállrándítással, gesztusaim idegesek voltak és türelmetlenek, soha le nem ültem egy pillanatra sem, gazdagságomban szegénynek éreztem magamat és fáradtságomban nyughatatlannak, nemcsak a könyvemben, homlokomra is fel van írva a "soha-meg-nem-elégedés. Futottam hősen, szüntelen, lélekzetlen, olykor szinte elbukni látszottam, s hasonlítottam ahhoz a fához, melynek koronáját földig csapja a szél... Mi tart fönn, mi a gyökér, amely nem szakad el, mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel? "A hit az élet ereje, az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz. Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne" Ezek a szavak, Tolsztoj szavai, járnak az eszemben, s vizsgálom, mit hiszek? Óh örökkék ég minden felhők mögött, kiirthatatlan optimizmus!
Hiszek abban, hogy élni érdemes. Talán nincsen célja és értelme, mert "cél és értelem" emberi fogalmak: a világnak nincs rájuk szüksége. A világ több mint minden emberi, hiszek a világban, mert eszem el nem éri.
S mégis hiszek, az észben, hogy ameddig ér, hűséges szolgája annak a Valaminek amit el nem ér... Építse életünket, s ahogy egy vers jobb lesz és nem rosszabb, ha az ész építi (csak ott álljon az építész mögött a gazda is!) - akként legyen már egyszer jobb életünk. Esztelen iszonyokon ment át Európa (esztelen volt az én életem is): jöjjön most már az Ész!
Én hiszek a harcban, az ész harcában a vak erők ellen, melyek, a világ vak erői, vagy az én lelkem csüggedései és indulatai. Igaz, ezek a vak erők hozzátartoznak ahhoz a minden észnél magasabb Valamihez, amiben végre is meg kell nyugodnom, de a harc is hozzátartozik, s az is hogy eszem a saját törvényeit kövesse, s aszerint vezessen. Magunk is része vagyunk talán a vak erőknek, de ezt bízzuk csak a vak erőkre.
Vallom azonban a bölcsességet is: harcom nem megy túl a józanság vonalán: magamban is érzem ami ellen küzdök s tudom, hogy minden rombolás engem rombol. Nem is rombolni akarok, inkább építeni: az ész halkan hasson a tényekre, mint a delej: nem ellensége az erőknek, hanem egy erő a többi közt, együtt építve velük. Az erők a múlt, az ész a jövő: egymásba kapaszkodó fogaskerék.
Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni vagy meggyengíteni!
Én hiszek a testvériségben, a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Micsoda leckét kaptunk ebből éppen mi, magyarok! És micsoda hiba, másnak tenni, amit magunknak nem kívánunk - holott már avval, hogy másnak megtettük, ajtót nyitottunk neki, hogy velünk is megtörténhessék.
Én katolikus vagyok, azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló, katolikus igazságban! Más szóval: hiszek igazságban, mely túl van a politikán, életünk helyi és pillanatnyi szükségletein: az én egyházam nem nemzeti egyház! Nem vagyok puritán: az én üdvösségemnek nem elégséges az ami szükséges: ami itt és most szükséges.
Hiszek a feleslegben. Abban mi túl van családon és fajon, abban ami túl van a meszelt falakon. Elvégre lehet élni meszelt falak közt is, de ez nem katolikus élet. A fal véd, de zár is. Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot...
Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és a pillanatból, mely katolikussá és a kozmosz polgárává avat, l'art pour l'art ez, és mégsem l'art pour l'art: mert éppen az, hogy nem helyi és pillanatnyi célért harcol, éppen az teszi egy nagyobb ügynek harcosává. Hiszek a művészetben, mely nem tagad meg semmit, sem a l'art pour l'art-ot, sem a naturalizmust, de túlnő mindeniken, mert nem rabja semminek. Hiszem, hogy érdemes...
Hiszek a lélekben, mely szereti a világot, annyira szereti, hogy újra csinálja, annyira szereti, hogy meg sem elégszik vele. Ha érdemes a világ, érdemes szeretni is, érdemes másolni, érdemes a fantáziának folytatni is. Hiszek az alkotásban, mely a lélek nyelve, nem mindenkié, csak a magasabb lelkeké, mint a nyelv sem minden állaté. Hiszek a munkában...
Calepa ta cala. Ami szép, az nehéz: az anyag ellenáll, s az én lelkem csüggedései és indulatai. Hiszem, hogy ez a nehézség is hozzátartozik a szépséghez, mint a harc és szenvedés a világhoz. Hiszek a harcban, mely szüli a vágyat a békére.
S hiszek a békében. Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben, melyért epednek a népek. Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinnék benne, magam tenném lehetetlenné. Oly bűn, melyre nincsen föloldozás. Csak a hit teheti lehetségessé.
Ember vagyok, s hiszek az emberben. Nem is az emberben. Az ember vakon botorkál, de a világ nyitja és súgja útjait. Az ember primitív lény, de az állat még primitívebb. Nem állatot kívánok, nem is embert! Többet!
S ha néha elfáradok s az állatot és anyagot irigylem: ez nem hitem megtörése, csak erőmé, mely nem semmi, de nem minden. Derék erő, s majd megnyugszik egyszer, de nem fogy el. Hiszem... Nyugodt kinccsé lesz és örök haszonná.
(Vallomás helyett hitvallás)
Az első könyvem első oldalára a "soha-meg-nem-elégedés" himnuszát írtam be. Nincs jogom hát panaszkodni, ha ma is elégedetlenül futok még, sokat szereztem, sokat el is dobtam, egy vállrándítással, gesztusaim idegesek voltak és türelmetlenek, soha le nem ültem egy pillanatra sem, gazdagságomban szegénynek éreztem magamat és fáradtságomban nyughatatlannak, nemcsak a könyvemben, homlokomra is fel van írva a "soha-meg-nem-elégedés. Futottam hősen, szüntelen, lélekzetlen, olykor szinte elbukni látszottam, s hasonlítottam ahhoz a fához, melynek koronáját földig csapja a szél... Mi tart fönn, mi a gyökér, amely nem szakad el, mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel? "A hit az élet ereje, az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz. Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne" Ezek a szavak, Tolsztoj szavai, járnak az eszemben, s vizsgálom, mit hiszek? Óh örökkék ég minden felhők mögött, kiirthatatlan optimizmus!
Hiszek abban, hogy élni érdemes. Talán nincsen célja és értelme, mert "cél és értelem" emberi fogalmak: a világnak nincs rájuk szüksége. A világ több mint minden emberi, hiszek a világban, mert eszem el nem éri.
S mégis hiszek, az észben, hogy ameddig ér, hűséges szolgája annak a Valaminek amit el nem ér... Építse életünket, s ahogy egy vers jobb lesz és nem rosszabb, ha az ész építi (csak ott álljon az építész mögött a gazda is!) - akként legyen már egyszer jobb életünk. Esztelen iszonyokon ment át Európa (esztelen volt az én életem is): jöjjön most már az Ész!
Én hiszek a harcban, az ész harcában a vak erők ellen, melyek, a világ vak erői, vagy az én lelkem csüggedései és indulatai. Igaz, ezek a vak erők hozzátartoznak ahhoz a minden észnél magasabb Valamihez, amiben végre is meg kell nyugodnom, de a harc is hozzátartozik, s az is hogy eszem a saját törvényeit kövesse, s aszerint vezessen. Magunk is része vagyunk talán a vak erőknek, de ezt bízzuk csak a vak erőkre.
Vallom azonban a bölcsességet is: harcom nem megy túl a józanság vonalán: magamban is érzem ami ellen küzdök s tudom, hogy minden rombolás engem rombol. Nem is rombolni akarok, inkább építeni: az ész halkan hasson a tényekre, mint a delej: nem ellensége az erőknek, hanem egy erő a többi közt, együtt építve velük. Az erők a múlt, az ész a jövő: egymásba kapaszkodó fogaskerék.
Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni vagy meggyengíteni!
Én hiszek a testvériségben, a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Micsoda leckét kaptunk ebből éppen mi, magyarok! És micsoda hiba, másnak tenni, amit magunknak nem kívánunk - holott már avval, hogy másnak megtettük, ajtót nyitottunk neki, hogy velünk is megtörténhessék.
Én katolikus vagyok, azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló, katolikus igazságban! Más szóval: hiszek igazságban, mely túl van a politikán, életünk helyi és pillanatnyi szükségletein: az én egyházam nem nemzeti egyház! Nem vagyok puritán: az én üdvösségemnek nem elégséges az ami szükséges: ami itt és most szükséges.
Hiszek a feleslegben. Abban mi túl van családon és fajon, abban ami túl van a meszelt falakon. Elvégre lehet élni meszelt falak közt is, de ez nem katolikus élet. A fal véd, de zár is. Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot...
Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és a pillanatból, mely katolikussá és a kozmosz polgárává avat, l'art pour l'art ez, és mégsem l'art pour l'art: mert éppen az, hogy nem helyi és pillanatnyi célért harcol, éppen az teszi egy nagyobb ügynek harcosává. Hiszek a művészetben, mely nem tagad meg semmit, sem a l'art pour l'art-ot, sem a naturalizmust, de túlnő mindeniken, mert nem rabja semminek. Hiszem, hogy érdemes...
Hiszek a lélekben, mely szereti a világot, annyira szereti, hogy újra csinálja, annyira szereti, hogy meg sem elégszik vele. Ha érdemes a világ, érdemes szeretni is, érdemes másolni, érdemes a fantáziának folytatni is. Hiszek az alkotásban, mely a lélek nyelve, nem mindenkié, csak a magasabb lelkeké, mint a nyelv sem minden állaté. Hiszek a munkában...
Calepa ta cala. Ami szép, az nehéz: az anyag ellenáll, s az én lelkem csüggedései és indulatai. Hiszem, hogy ez a nehézség is hozzátartozik a szépséghez, mint a harc és szenvedés a világhoz. Hiszek a harcban, mely szüli a vágyat a békére.
S hiszek a békében. Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben, melyért epednek a népek. Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinnék benne, magam tenném lehetetlenné. Oly bűn, melyre nincsen föloldozás. Csak a hit teheti lehetségessé.
Ember vagyok, s hiszek az emberben. Nem is az emberben. Az ember vakon botorkál, de a világ nyitja és súgja útjait. Az ember primitív lény, de az állat még primitívebb. Nem állatot kívánok, nem is embert! Többet!
S ha néha elfáradok s az állatot és anyagot irigylem: ez nem hitem megtörése, csak erőmé, mely nem semmi, de nem minden. Derék erő, s majd megnyugszik egyszer, de nem fogy el. Hiszem... Nyugodt kinccsé lesz és örök haszonná.
2012. november 23., péntek
2012. november 19., hétfő
Lator László 85
Kígyó
*123
1
A kárpit meghasadt.
Mint aki tükrös ragyogásba szédül,
kín és gyönyör szaggatja, kettős szerelem,
ki nem alvó villám.
Isten, ki egyszerre húz s taszít,
messze égen izzó csodálatos szem,
megrontó s bűvölő.
Kígyó, ki testét hímbálja sziszegő fényben,
egyenes testét a felszín alatti fényben,
nem is test már, határ nélküli tánc,
delejes körök szüntelen gyűrűzése.
2
Mikor a színek pohara kicsordul,
tengermélyi virágok
fojtott izzása erősül,
héját szétveti telt ragyogás,
a madár a szél tornyára száll,
a mindenség közepében.
Nem mozdulat már, s még nem nyugalom.
3
Így szólok magamhoz: te menekülő,
te megvert, megigézett, nem magadé,
a fény teste egyre szilárdabb,
tétova mozdulatod tovaterjed
a víz alatti ragyogásba zárva,
a mindenségbe zárva –
4
A napok fényesen
suhannak bennem:
halak a vízben.
A napok feketén
zuhannak bennem:
kövek a mélyben.
Oszlopok közt a csend
visszhangos csarnoka tárul.
Oszloptól oszlopig
riadt vadként menekül a hangom –
szabadon – rabul
szabadságom félelmes börtönében.
5
(Messze égen izzó csodálatos szem,
kígyó, ki testét himbálja sziszegő fényben,
egyenes testét a felszín alatti fényben.)
Rabul, a nap átlátszó kapuja bezárult
2012. november 17., szombat
2012. november 12., hétfő
Időnként, hogy mire bukkan az ember lánya... :D (kedvencem, Zakharin Borbála... :D )
376. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 22. 8ZAM. 1904. 51. ÉVFOLYAM,
EGYVELEG.
* A szt.-louisi világkiállításon Anglia és Franoziaország
legügyesebb detektivjei vannak együtt,
kik a világ minden részéből oda tóduló zsebmetszőket,
betörőket és csalókat szemmel tartják. Eddig
már 150 gyanús egyént állítottak elő. Ezek fényképei
a kiállítás minden részében el vannak helyezve
ngy, hogy mindenki által könnyen felismerhetők.
* A japánoknál az imádkozás nagyon meg van
könnyítve. Ugyanis az utczákon kerékkel forgatható
magas póznák reájok ragasztott imákkal vannak
felállítva. A ki a kereken egyet csavar, az már imát
végzett és mehet tovább dolgai után.
* XIII. Alfonzó spanyol királynak nem kevesebb
mint száz hátas lova van. 0 maga naponta
ellátogat az istállókba. Nem régen lord Eoberts
tábornok az afrikai hadjáratban használt paripáját
Alfonzó királynak ajándékozta.
* Az amerikai vasutakon az egész éven át hat
teljesen berendezett baptista kápolna közlekedik.
Oly állomásokon, hol baptista imaház nincs, a
kápolna-kocsit a vonatból egyszerűen kikapcsolják,
s az isteni tisztelet végezte után a legközelebbi
vonattal ismét tovább szállítják.
* Zakharin Borbála, ritka szépségű hires orosz
népdalénekesnő egyik moszkvai orfeumban az előadás
után kijelentette, hogy tiz ezüst rubelért egy
csókot ad. Erre a nézők tömegesen tódultak a színpadra,
s Zakharin kisasszony 150 csókot osztott ki
s a bevett 1500 rubelt hadi czélokra ajánlotta fel.
* Parisban kutyák számára oly nevelő intézet
nyílt meg, melyben fiatal kutyák tisztességes viselkedésre
taníttatnak. Az intézetet meglátogató idegent
a kutyák farkcsóválással fogadják s ha elmegy,
az ajtóig kisérik, de ruháját vagy kezét nem érintik.
A nők ölebecskéi úrnőik mögött egy lépéssel járnak,
soha sem ugatnak, más kutyákkal nem érintkeznek
egy szóval úgy viselik magukat, mint ez jól nevelt
kutyákhoz illik. A tanfolyam 6—8 hónapig tart,
a tandíj pedig a tartással együtt 500 frank. Az intézetben
jelenleg 300 kutya-növendék van elhelyezve.
*A gothenburgi vásártéren (Svédország) egy
kis guillotin van felállítva, melyet csirkék, réczék és
egyéb házi állatok megölésére használnak. A gépet
az ottani állatvédő egylet állíttatta fel, hogy ily
módon a leöléssel járó állatkínzásnak elejét vehesse.
* Az ausztráliai, kaliforniai és transz váli aranytermelés
folytonos emelkedése daczára az arany
értéke nem csökkent, sőt az Egyesült-Államokban
folyton emelkedik. Ennek oka leginkább abban keresendő,
hogy a világ nagy pénzintézetei aranykészletüket
folyton szaporítva, bankjegyeket vagy értékpapirosokat
bocsátanak ki. A forgalomban levő
aranypénz elkopása évenként szintén több millióra
rúg.
* Egy teljesen kifejlődött czethal súlya 100
tonna = 250 ezer kiló körül van s így annyit nyom,
mint 80 elefánt vagy 400 medve.
376. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 22. 8ZAM. 1904. 51. ÉVFOLYAM,
EGYVELEG.
* A szt.-louisi világkiállításon Anglia és Franoziaország
legügyesebb detektivjei vannak együtt,
kik a világ minden részéből oda tóduló zsebmetszőket,
betörőket és csalókat szemmel tartják. Eddig
már 150 gyanús egyént állítottak elő. Ezek fényképei
a kiállítás minden részében el vannak helyezve
ngy, hogy mindenki által könnyen felismerhetők.
* A japánoknál az imádkozás nagyon meg van
könnyítve. Ugyanis az utczákon kerékkel forgatható
magas póznák reájok ragasztott imákkal vannak
felállítva. A ki a kereken egyet csavar, az már imát
végzett és mehet tovább dolgai után.
* XIII. Alfonzó spanyol királynak nem kevesebb
mint száz hátas lova van. 0 maga naponta
ellátogat az istállókba. Nem régen lord Eoberts
tábornok az afrikai hadjáratban használt paripáját
Alfonzó királynak ajándékozta.
* Az amerikai vasutakon az egész éven át hat
teljesen berendezett baptista kápolna közlekedik.
Oly állomásokon, hol baptista imaház nincs, a
kápolna-kocsit a vonatból egyszerűen kikapcsolják,
s az isteni tisztelet végezte után a legközelebbi
vonattal ismét tovább szállítják.
* Zakharin Borbála, ritka szépségű hires orosz
népdalénekesnő egyik moszkvai orfeumban az előadás
után kijelentette, hogy tiz ezüst rubelért egy
csókot ad. Erre a nézők tömegesen tódultak a színpadra,
s Zakharin kisasszony 150 csókot osztott ki
s a bevett 1500 rubelt hadi czélokra ajánlotta fel.
* Parisban kutyák számára oly nevelő intézet
nyílt meg, melyben fiatal kutyák tisztességes viselkedésre
taníttatnak. Az intézetet meglátogató idegent
a kutyák farkcsóválással fogadják s ha elmegy,
az ajtóig kisérik, de ruháját vagy kezét nem érintik.
A nők ölebecskéi úrnőik mögött egy lépéssel járnak,
soha sem ugatnak, más kutyákkal nem érintkeznek
egy szóval úgy viselik magukat, mint ez jól nevelt
kutyákhoz illik. A tanfolyam 6—8 hónapig tart,
a tandíj pedig a tartással együtt 500 frank. Az intézetben
jelenleg 300 kutya-növendék van elhelyezve.
*A gothenburgi vásártéren (Svédország) egy
kis guillotin van felállítva, melyet csirkék, réczék és
egyéb házi állatok megölésére használnak. A gépet
az ottani állatvédő egylet állíttatta fel, hogy ily
módon a leöléssel járó állatkínzásnak elejét vehesse.
* Az ausztráliai, kaliforniai és transz váli aranytermelés
folytonos emelkedése daczára az arany
értéke nem csökkent, sőt az Egyesült-Államokban
folyton emelkedik. Ennek oka leginkább abban keresendő,
hogy a világ nagy pénzintézetei aranykészletüket
folyton szaporítva, bankjegyeket vagy értékpapirosokat
bocsátanak ki. A forgalomban levő
aranypénz elkopása évenként szintén több millióra
rúg.
* Egy teljesen kifejlődött czethal súlya 100
tonna = 250 ezer kiló körül van s így annyit nyom,
mint 80 elefánt vagy 400 medve.
2012. november 8., csütörtök
2012. november 2., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)