2011. szeptember 4., vasárnap

kalaposok...

A kalapos hölgy és a kalapos úr...egymás mellett...Mindkettő kedves a szívemnek...a hölgy egy festményről néz le rám...okos tekintet és meghökkentően bohókás is egyben...szeretem nagyon, mert ő az az ember aki a legjobban ismer engem...és akivel az éjszaka közepén is elmennék a világ végére...
Az úr, kontrasztként egy talány...alig ismerem és mégis vonz...lehet az a titokzatosság, amit ő megőriz magának...de mégis...hiszem, hogy egyszer talán a kulisszák mögé láthatok...és igen...ott vannak ők mindig azon az oldalon egymás mellett...életem részei(nagyon és kicsit)...de olyan jó, hogy vannak!!!!


...és azt hiszem, kell nekem is egy kalap...








4 megjegyzés:

  1. :D igen Évi!! Egy bíbor...(kalap) és a viág végére én is!!! :D <3

    VálaszTörlés
  2. <3 :D ...bíbor és pont olyan mint én... és ha feltesszük, tuti a jó úton megyünk!!! :D (és egyszer még a western kalapos barátunkat is becserkésszük... :D )

    VálaszTörlés
  3. Nem minden talányt kell megfejteni – némelyiket csak dédelgetni kell, életünket színesítő valóságként… a kulisszák mögé kívánkozni ugyan természetes kíváncsiság, de a színházban sem véletlenül vannak – nem csak őrzik, előbb
    még maguk segítenek megalkotni a varázst, s az mire jó, ha szétfoszlik? Szegényebb lesz az élet…
    Próbálkozni persze lehet, néha engednek némi bepillantást - a szerencsés együttállás ritka pillanataiban –, s ha mégsem, akkor is ott van továbbra is a varázs.
    A kalap, az jó, eleganciát, önbizalmat, tartást is adhat (én - ha nem is cilindert, mint ezen a képen – hordok is) és annyi mindent összegyűjt, óv, s egyben eltakar…
    Hajrá! Irány a kalapüzlet!

    VálaszTörlés
  4. :)nem mindenáron... de azt már megtanultam, hogy tegyem amitől jól érzem magam... :) Köszönöm, hogy elolvasta! :)

    VálaszTörlés