Gótika...a tökéletes gótika...ez jutott eszembe ahogy a kedvenc helyemen hanyatt fekve a finom süppedős mohában néztem a fák koronáját. Szerintem a középkori építőmestereket is ez ihlette meg...mint ahogy minden a természetből indul...elég egy ív, egy hang, egy illat...tökéletes...
Hihetetlen nagy nyugalom szállt meg, az idő múlását szinte észre sem vettem. Nincs is annál jobb ahogy észre tudod venni a legapróbb pici hangya mozgását, a rovarok zümmögését, a madarak énekét...és amikor elhallgatnak a süket csend...a föld illata, a szél simogatása, a nap sugara a lombok közül amint melenget...tökéletes...aztán az a kék színű bogár amint szorgalmasan araszol...hová???...azt csak a jó Isten tudja...és a pillangók,az éjjeli pávaszem és társai a kis szürke, barna, fehér és narancsszínű. A patak csobogása, a víz hűse...tökéletes...
Itt elfelejted minden gondod...az erdő...
Nekem a világ közepe... A HELY!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése