2014. május 27., kedd
2014. május 26., hétfő
lépkedj
Ne merd feladni. Ne gondolj rá, nincs ilyen opció, nem létezik. Aki feladja, veszít, csak vesztes döntésekre képes, hasonló embereket vonva maga köré, egy életre megnyomorítva a jövőjét. Te döntöd el, hogy mennyire nehéz, rajtad áll, hogy mikor adod fel - meg az is, hogy erőt veszel-e magadon, és nem törődve a nehézségekkel folytatod az utad.
2014. május 23., péntek
2014. május 22., csütörtök
2014. május 21., szerda
Hajnal Anna
Történik
Tenyér, tenyérbe illő:
homorún domborúan.
Mi elkerülhetetlen
ne akard elkerülni.
Hiába szólnál. Sírnál.
Történik! Hadd történjen!
Pompéinél ki kérdi
mi történt? Kivel történt?
a sokkal nagyobb tűzben
megolvadt kövek, ércek
élő csontokkal egybe
egy-lávának kiégtek.
Homorún domborúan.
Lassan lehültek ők is.
2014. május 20., kedd
Egy szem szaloncukor
Igen, nem tévedés, egy szem szaloncukor. Így május 20-án, de a legfinomabb és legjobban eső. Miért? Na akkor az elejéről...
Iszonyúan nehéz nehéz napok állnak mögöttem, mert hiába van rutinja az embernek egy-egy rendezvény nem múlik el probléma nélkül. Jelen esetben felhőszakadás, mely borít mindent. Az edzett rendezvényszervezőt persze ez sem rettenti és megy előre rendületlenül, közben vérre menő harcokat folytat emberekkel...mert ilyenné is változott a világ. Persze minden elmúlik, sikerül a legjobbat kihozni az adott helyzetből...csak közben lemerít, no nem fizikailag, hanem lelkileg, mely napok múltán megjelenik fizikailag is. Rosszul ébredtem ma reggel és rájöttem újra, hogy az ember nem attól kap támogatást akitől gondolná... No itt se kell sokra gondolni, mert a néhány kedves szó, egy ölelés a megfelelő pillanatban olyan energiát ad amely továbblendít. Van aki tudja ezt, van aki nem... Hálás is vagyok annak 2-3 embernek, aki nem sajnálta tőlem az idejét és a szeretetét.
Legalább tizenöt éve ugyanabba a kis boltba járok reggelenként tejért, kenyérért. Ismerjük már egymást a boltossal és ha rossz kedvem van igyekszik egy kicsit megnevettetni. Ma reggel túltett az eddigieken, mert ahogy benyúlt a kasszába, hogy visszaadjon, hirtelen ötlettől vezérelten elővarázsolt egy szem szaloncukrot, mondván egy kis boldogsághormon... A legjobb dolog volt ami történhetett! Hazafelé, aztán szépen lassan elmajszoltam, és mondhatom, ennél finomabbat még nem ettem!
Iszonyúan nehéz nehéz napok állnak mögöttem, mert hiába van rutinja az embernek egy-egy rendezvény nem múlik el probléma nélkül. Jelen esetben felhőszakadás, mely borít mindent. Az edzett rendezvényszervezőt persze ez sem rettenti és megy előre rendületlenül, közben vérre menő harcokat folytat emberekkel...mert ilyenné is változott a világ. Persze minden elmúlik, sikerül a legjobbat kihozni az adott helyzetből...csak közben lemerít, no nem fizikailag, hanem lelkileg, mely napok múltán megjelenik fizikailag is. Rosszul ébredtem ma reggel és rájöttem újra, hogy az ember nem attól kap támogatást akitől gondolná... No itt se kell sokra gondolni, mert a néhány kedves szó, egy ölelés a megfelelő pillanatban olyan energiát ad amely továbblendít. Van aki tudja ezt, van aki nem... Hálás is vagyok annak 2-3 embernek, aki nem sajnálta tőlem az idejét és a szeretetét.
Legalább tizenöt éve ugyanabba a kis boltba járok reggelenként tejért, kenyérért. Ismerjük már egymást a boltossal és ha rossz kedvem van igyekszik egy kicsit megnevettetni. Ma reggel túltett az eddigieken, mert ahogy benyúlt a kasszába, hogy visszaadjon, hirtelen ötlettől vezérelten elővarázsolt egy szem szaloncukrot, mondván egy kis boldogsághormon... A legjobb dolog volt ami történhetett! Hazafelé, aztán szépen lassan elmajszoltam, és mondhatom, ennél finomabbat még nem ettem!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)