QUIMBY - Senki se menekül

Csák Gyöngyi :)

ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG GYÖNGYI EGÉSZSÉGBEN, JÓKEDVBEN, ALKOTÓERŐBEN, HOGY MÉG SOKÁIG GYÖNYÖRKÖDHESSÜNK VERSEIDBEN! 

Csák Gyöngyi

Költő

Éjszaka madara, költő

álmatlanság-söréttől sebes,

felnégyelt világra tárul ablakod,

sorstalanok szemei világítanak

vissza, rád;

legszentebb mécsesek.

lázító némaság,

tettleges csönd,

őrült percvérebek

ördögi köre rémiszt, 

hát kitörsz,

nyesed magad, kifosztod,

láthatnak gyökeredig,

lüktetnek igéid a teljesség igézetében,

gondolataid tündöklése között,

a vers lázadásod,

minden időkben titkos elindulásod,

űz gyönyörű szenvedélyed, 

névre keresztelni az ismeretlent,

néma riportalany a mindenség,

az ismételhetetlen benne küzd,

bevérzi látomásaid színes kelyhét,

megfordíthatatlan, kiszabott időd.

honnan ez az őrült kényszer,

hogy a gyűlölet méregfogát ki kell tépned?

honnan a reményed, hogy e világvégi huzatban

vészharangszavaktól

nemessé döbben az emberi lélek?

fölvállalod sorsod, 

mindenki földjén senki voltod,

de felbukkansz

szárnyas hajók között hajóvontató, vagy

mint őslelet a hűvös civilizációban.

Bármi is a helyzet, mindig csak azzal foglalkozz, ami előtted áll. Azt a görcsöt bogozd ki, arra koncentrálj, a felé haladj, aztán majd jöhet a többi.

/Oravecz Nóra/

Azt hiszem, ezt a gondolatot ki fogom tenni a monitoromra, hogy ne tévesszem szem elől...Nagy szükségem lesz rá az elkövetkezendő két és fél hónapban. A mai nap még kicsit a Te jó ég, hogy fogom végigcsinálni! érzéssel fog telni, de felszívom magam és holnap hajrá!

Egy újabb bloglakó :)

Köszönet érte egy kedves barátnak, Juhász Ferencnek, aki Prágában a a Vár Királyi kertjében örökítette meg.

Kárpáti Tibor

Gyöngyöt az Embernek

valami érzést
gyönyörűt, szépet
valami hangot
valami képet
napfény ecsetje
napsugár húrja
valami újat
valamit újra
valami ősit
valami égit
valami hősit
valami régit
valami földit
valami gyarlót
fagyöngyöt vágó
holdsugár-sarlót

szent dal csengését
majd a szent csendet
káoszban fogant
újjászült rendet
játékot, harcot
s a végén békét
tó mélyén alvó
tündérek képét
lelkek sebére
hófehér tépést
tenni az Isten
felé pár lépést
átlépni közben
árkot, göröngyöt
és az Embernek
szórni a gyöngyöt

William Shakespeare 450

Húsvét, Huta