Bozók Ferenc: Alkonyvér

Olyan piros az ég alja.
Bús széplelkek nézik.
Folyik, de nem varasodik.
Félek, hogy elvérzik.

Olyan lassan jön az este.
Vajon ideér-e?
Húnyt pilláim mögé csorog
az alkonyat vére.

Hószín ingem folyton véres,
szívem árad, tódul.
Vérzik, de nem varasodik.
Tehát nem is gyógyul.

KÁLNOKY LÁSZLÓ
KERÜLLEK MÁR

Kerüllek már. Nem látlak hetek óta.
Nincsen mit mondanom, vagy mondanod.
Egyetlen fényképed asztalfiókba
eltemetett halott.

Mint annyi más harc, meddő ez a harc itt,
föl nem adható s meg nem nyerhető.
Egy arc kiszenved, s megmarad sok arc, mit
nem nyel be temető.

Nem akarlak szeretni. Nem szeretlek.
Gyöngeségemért magamat szidom.
Sohase tudd meg, mily fények lebegnek
képzelt arcaidon.

HA .....

Ha...

...hát így



....és köszönöm a családom... és azt a néhány barátomat...


...és holnap egy új nap...

ők is elmennek...

Egy kép... csuda tudja, de az egyik legkedvesebb az elmúlt időből... pedig semmi különös, nekem mégis.  Négy emberke, akik most fejezik be az általános iskolát. Ilyenek voltak...a könyvtárban mindig. A három fiú csendes... Ábel az álmodozó, Krisztofer a mosolygós, és Gábor a szerény, igyekvő... és ott van balanszként Regina a maga kimondom, megmondom, megmagyarázom, véleményem van mindenről temperamentumával...hiányozni fogtok srácok!!! 

Écsi Gyöngyi: József Attila - Várlak

Nem ezt szerettem volna, de ez valami csoda gyönyörű!

...semmi zaj, csak harmóniák... láláláláj...legyen jó...

...hát a nap vége sem lett jobb... :( :( :(

Fotó: Baggins