Dsida Jenő: Nagypénteki ima

Munkácsy Mihály: Golgota

Uram, csúfoltak,

Kínoztak Téged

Aki szerettél

Minden szenvedőt.

Szegekkel vert a

Világ keresztre,

Aki mindig csak

Vigasztaltad őt.

Mi jót is tettem

Én a világnak,

Sok-sok napomon?

Csúfolnak?

Kínoznak?

Szegeznek engem?

Mért panaszkodom?

Uram, bocsáss meg!

Haragban égni

Nincs okom;

Egyebet kérni

Nincs jogom;

Uram, csak áldlak,

Nem panaszkodom.

1924. április 18.

Fotó: Baggins

Az igazi boldogság néma, mint a harmatcsepp közepe, mint a titkos vágy, amelyet nem kiált el senki. 

Csak álltak, egy perce vagy ezer éve, nem lehetett tudni. 

Belélegzették egymást, és szívükben úgy zengett az ifjúság, mint dómban az orgona, ahol csak ketten vannak, ahol nem volt előttük és nem lesz utánuk senki, pedig előttük megy és utánuk megy mindenki, aki ember volt, és ember lesz.

/Fekete István/

Egy kis csoda a Mami kertjéből

A magyar költészet napja

A magyar költészet napja egyidős velem...az egyik legkedvesebb költőm, József Attila születésnapja. Gondolkodtam, hogy ma melyik versét tegyem ki, de aztán a választásom a ma élő legkedvesebb költőmre esett. Egyszerűen mert megérdemli. :)

Bozók Ferenc magyar költő és esszéista. Magyar-történelem szakos tanár, piarista szerzetes.
/http://bozokferenc.blogspot.hu/

Fénysisakok

Mert eljön a nap, mikor unszol a majd, 

és nem hat a gyógyszer, a Nietzsche, se Freud

és bár a szived tizenéves

mert egyszerü ám szövevényes,

ám mondd, hova bújtak a régi miértek?

Hol vannak? A polcon? Az ágyad alatt?

Hol porlad, enyészik a múltad?

S már jönnek elő, kusza mozdulatokkal,

már bontja ki őket a hajnal,

fénysisakokban a múlt katonái.

És kezdeni kell ma velük valamit.

kopogtatás nélkül

álom és valóság

Egy szép reggel... még akkor is ha csak sírni volna kedvem és fáradt vagyok. A változó kor tuti szerepet játszik benne de alaphangon is vannak időnként ilyen napjaim. Valahogy ezzel a videóval mintha folytatódna az éjszakai álmom. Utaztam, és valami szédítő magasságokba jutottam el, ahol egészen fantasztikus kilátás tárult elém. Kicsit féltem, de tudtam, hogy biztonságban van vagyok. Most pedig ez a zene... mintha belőlem szólna. Hálás vagyok érte!

Gondol, gondol, gondol, koncentrál és hajrá előre célirányosan!

SzBB - Bujkáló

Szabó Balázs

Bujkáló

A fák között a nap bolyong, 

mint rossz gyerek, ki ellopott 

a fénytől valami fontosat, 

s a kertek alatt elszalad. 

S most lám, e gyermek felkacag, 

gurul az arcán fénybarack, 

e mosollyal együtt elmarad, 

s a nap végül magamra hagy. 

Most táncol a hold a képemen, 

azóta is, ha vétkezem, 

szaladok gyors a fák közé, 

hátha a nap most szembe kél. 

..és bújkálunk, mint két gyerek, 

kik elloptak valami fényeset, 

a mindenség velünk forog, 

s a napkalapban táncolok. 

Épp most a szél belémszeret, 

körbe fut és eltemet, 

csupa falevél az életem, 

száraz kóró a két kezem. 

Maradok így most félszegen, 

a napot nézem, ki rossz gyerek 

a fák között egy lény bolyong, 

árnyéka gödre én vagyok. 

A nap, s a hold az életem, közöttük él a mindenem, 

ami e földön megterem, a túlvilágra integet, 

és onnan vissza, éneket fütyörész a képzelet: 

maholnap úgy is elfogyunk, szaladjunk, amíg itt vagyunk. 

A fák között a nap bolyong, árnyéka gödre én vagyok, 

és kézen fogva elvezet, s e szűk árnyék belém szeret, 

azóta ketten létezünk, estére néha elveszünk, 

maholnap úgy is elfogyunk, szaladjunk, amíg itt vagyunk.