2017. február 27., hétfő
2017. február 9., csütörtök
Kulisszák előtt és mögött - egy előadás és este margójára
Egy csodaemberke akinek a közelében jó lenni
Óriási fegyelem
Nagy-nagy türelem
Tehetség az nem vitás
Vibrálás és a plusz amitől jobb lesz a jó
Kedvesség, emberség
Nagy-nagy szakmai alázat
Pici lány hatalmas szívvel
ÁGOTA
Sata-Bánfi
...ezt érzem mióta közelebbről ismerem
"pillanatok"
Ágota vezet a színpadra... a kelléktár előtt Kakó Zsolt!!!! Jessszus!!! Kelléktár és ott a Kakó Zsolt neve! Ezer éve nem láttam és a fene se gondolta, hogy itt és így fogom újra látni. Maugli! Nekem az marad örökre. Aztán ahogy a színpadon jövünk megyünk még egyszer látom a színpad és a folyosó találkozásánál... köszönöm Istenem!!!
Ügyelő pult... varázslatos hely... ugyan tudom, hogy ebben az életben már nem ülhetek ott, de elképzeltem... és jóóóó :)
Kellékes asztal... "Ne nyúljatok hozzá"... nem is, de legalább fényképezem (igaz, csak telefonnal mert a fényképezőm lemerült)
Öltöző... premier ajándékokról mese... Radvánszky Szabolcs rajzai... asszem nemhiába szeretem őt is...
Átrium... jól magamba szivtam... régi-régi fotók, érzések és kicsit bekúszik Horváth Feri is...
No és nem tudok nem irni Sata Árpádról... aki nagyszerű szinész, de most büszke apuka
Ajjj, de remek este volt!!!
Ja, el is felejtem, az előadás: Tündér Míra, annak is a főpróbája
Friss még, holnap még jobb lesz. Tele ötlettel, sok szép és megfontolandó gondolattal. Olyan Baráth Zolcsis...
Várom, hogy megnézzem a sulisokkal is.
Domoszlói MASZK(kisnánai és markazi tagokkal is) és a mentor Sata-Bánfi Ágota |
No és a végén se hazudtoltam meg önmagam... ugyan pontosan tudtam, hol kell majd kimenni a színházból, mégis eltévesztettem... csodaországban így szoktam járni...
(MÜPA érzés... :D )
2017. február 3., péntek
"Modi"
Modi..."az olasz, aki mindig verseket szaval"... és nekem is együtt jár a kettő...
Örülök, hogy kicsit visszatérek magamhoz. Ilyen hosszú idő még nem telt el képzőművészetek nélkül... és igen... bennem van az a sürgető késztetés, hogy fessek... na meglátjuk mennyire lesz erős...
Örülök, hogy kicsit visszatérek magamhoz. Ilyen hosszú idő még nem telt el képzőművészetek nélkül... és igen... bennem van az a sürgető késztetés, hogy fessek... na meglátjuk mennyire lesz erős...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)