2014. december 17., szerda

mélyrepülés

Szürkeség, lehangoltság, kevés erő...de tenni kell a dolgom. Mélyrepülés...ma egy barátom megkérdezte, hogy folytatódik? Erről eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt egy másik kedves barátom is kérdezett hasonlót. Aztán kaptam tőle egy verset... akkor segített...remélem most is.

József Attila:

(Az Isten itt állt a hátam mögött...)

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
……………………………………………
……………………………………………
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.
1937. okt.

2014. december 2., kedd

hangaszál

Egy csipetnyi jó...mindig akad még a borús, szürke, kellemetlen napon is.
Mária néniék közel két éve költöztek Kisnánára Romániából. Református lelkész család, már nyugdíjasok. Imádom a történeteit mely átível határokon, időn és emberközelből érint meg a történelem. Forgószélként érkezik a könyvtárba és mesél, mesél, olvas, sokszor kölcsönöz.
Ma azt mondja: "Hoztam neked egy verset." - és elkezdi:

"Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sohse látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod"

Apollinaire, Búcsú, tudod, Vas István fordításában a legszebb..."

Teljesen meghatódtam és arra gondoltam, hogy míg ilyen emberek vesznek körül, jó nekem...és hálás vagyok...

Aztán ennek nyomán belebotlottam az Anna & the Barbies dalába