QUIMBY - Senki se menekül

Csák Gyöngyi :)

ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG GYÖNGYI EGÉSZSÉGBEN, JÓKEDVBEN, ALKOTÓERŐBEN, HOGY MÉG SOKÁIG GYÖNYÖRKÖDHESSÜNK VERSEIDBEN! 

Csák Gyöngyi

Költő

Éjszaka madara, költő

álmatlanság-söréttől sebes,

felnégyelt világra tárul ablakod,

sorstalanok szemei világítanak

vissza, rád;

legszentebb mécsesek.

lázító némaság,

tettleges csönd,

őrült percvérebek

ördögi köre rémiszt, 

hát kitörsz,

nyesed magad, kifosztod,

láthatnak gyökeredig,

lüktetnek igéid a teljesség igézetében,

gondolataid tündöklése között,

a vers lázadásod,

minden időkben titkos elindulásod,

űz gyönyörű szenvedélyed, 

névre keresztelni az ismeretlent,

néma riportalany a mindenség,

az ismételhetetlen benne küzd,

bevérzi látomásaid színes kelyhét,

megfordíthatatlan, kiszabott időd.

honnan ez az őrült kényszer,

hogy a gyűlölet méregfogát ki kell tépned?

honnan a reményed, hogy e világvégi huzatban

vészharangszavaktól

nemessé döbben az emberi lélek?

fölvállalod sorsod, 

mindenki földjén senki voltod,

de felbukkansz

szárnyas hajók között hajóvontató, vagy

mint őslelet a hűvös civilizációban.

Bármi is a helyzet, mindig csak azzal foglalkozz, ami előtted áll. Azt a görcsöt bogozd ki, arra koncentrálj, a felé haladj, aztán majd jöhet a többi.

/Oravecz Nóra/

Azt hiszem, ezt a gondolatot ki fogom tenni a monitoromra, hogy ne tévesszem szem elől...Nagy szükségem lesz rá az elkövetkezendő két és fél hónapban. A mai nap még kicsit a Te jó ég, hogy fogom végigcsinálni! érzéssel fog telni, de felszívom magam és holnap hajrá!

Egy újabb bloglakó :)

Köszönet érte egy kedves barátnak, Juhász Ferencnek, aki Prágában a a Vár Királyi kertjében örökítette meg.

Kárpáti Tibor

Gyöngyöt az Embernek

valami érzést
gyönyörűt, szépet
valami hangot
valami képet
napfény ecsetje
napsugár húrja
valami újat
valamit újra
valami ősit
valami égit
valami hősit
valami régit
valami földit
valami gyarlót
fagyöngyöt vágó
holdsugár-sarlót

szent dal csengését
majd a szent csendet
káoszban fogant
újjászült rendet
játékot, harcot
s a végén békét
tó mélyén alvó
tündérek képét
lelkek sebére
hófehér tépést
tenni az Isten
felé pár lépést
átlépni közben
árkot, göröngyöt
és az Embernek
szórni a gyöngyöt

William Shakespeare 450

Húsvét, Huta

HAVASI - BRUSH & PIANO: The Christ Trilogy

Dsida Jenő: Nagypénteki ima

Munkácsy Mihály: Golgota

Uram, csúfoltak,

Kínoztak Téged

Aki szerettél

Minden szenvedőt.

Szegekkel vert a

Világ keresztre,

Aki mindig csak

Vigasztaltad őt.

Mi jót is tettem

Én a világnak,

Sok-sok napomon?

Csúfolnak?

Kínoznak?

Szegeznek engem?

Mért panaszkodom?

Uram, bocsáss meg!

Haragban égni

Nincs okom;

Egyebet kérni

Nincs jogom;

Uram, csak áldlak,

Nem panaszkodom.

1924. április 18.

Fotó: Baggins

Az igazi boldogság néma, mint a harmatcsepp közepe, mint a titkos vágy, amelyet nem kiált el senki. 

Csak álltak, egy perce vagy ezer éve, nem lehetett tudni. 

Belélegzették egymást, és szívükben úgy zengett az ifjúság, mint dómban az orgona, ahol csak ketten vannak, ahol nem volt előttük és nem lesz utánuk senki, pedig előttük megy és utánuk megy mindenki, aki ember volt, és ember lesz.

/Fekete István/

Egy kis csoda a Mami kertjéből

A magyar költészet napja

A magyar költészet napja egyidős velem...az egyik legkedvesebb költőm, József Attila születésnapja. Gondolkodtam, hogy ma melyik versét tegyem ki, de aztán a választásom a ma élő legkedvesebb költőmre esett. Egyszerűen mert megérdemli. :)

Bozók Ferenc magyar költő és esszéista. Magyar-történelem szakos tanár, piarista szerzetes.
/http://bozokferenc.blogspot.hu/

Fénysisakok

Mert eljön a nap, mikor unszol a majd, 

és nem hat a gyógyszer, a Nietzsche, se Freud

és bár a szived tizenéves

mert egyszerü ám szövevényes,

ám mondd, hova bújtak a régi miértek?

Hol vannak? A polcon? Az ágyad alatt?

Hol porlad, enyészik a múltad?

S már jönnek elő, kusza mozdulatokkal,

már bontja ki őket a hajnal,

fénysisakokban a múlt katonái.

És kezdeni kell ma velük valamit.

kopogtatás nélkül

álom és valóság

Egy szép reggel... még akkor is ha csak sírni volna kedvem és fáradt vagyok. A változó kor tuti szerepet játszik benne de alaphangon is vannak időnként ilyen napjaim. Valahogy ezzel a videóval mintha folytatódna az éjszakai álmom. Utaztam, és valami szédítő magasságokba jutottam el, ahol egészen fantasztikus kilátás tárult elém. Kicsit féltem, de tudtam, hogy biztonságban van vagyok. Most pedig ez a zene... mintha belőlem szólna. Hálás vagyok érte!

Gondol, gondol, gondol, koncentrál és hajrá előre célirányosan!

SzBB - Bujkáló

Szabó Balázs

Bujkáló

A fák között a nap bolyong, 

mint rossz gyerek, ki ellopott 

a fénytől valami fontosat, 

s a kertek alatt elszalad. 

S most lám, e gyermek felkacag, 

gurul az arcán fénybarack, 

e mosollyal együtt elmarad, 

s a nap végül magamra hagy. 

Most táncol a hold a képemen, 

azóta is, ha vétkezem, 

szaladok gyors a fák közé, 

hátha a nap most szembe kél. 

..és bújkálunk, mint két gyerek, 

kik elloptak valami fényeset, 

a mindenség velünk forog, 

s a napkalapban táncolok. 

Épp most a szél belémszeret, 

körbe fut és eltemet, 

csupa falevél az életem, 

száraz kóró a két kezem. 

Maradok így most félszegen, 

a napot nézem, ki rossz gyerek 

a fák között egy lény bolyong, 

árnyéka gödre én vagyok. 

A nap, s a hold az életem, közöttük él a mindenem, 

ami e földön megterem, a túlvilágra integet, 

és onnan vissza, éneket fütyörész a képzelet: 

maholnap úgy is elfogyunk, szaladjunk, amíg itt vagyunk. 

A fák között a nap bolyong, árnyéka gödre én vagyok, 

és kézen fogva elvezet, s e szűk árnyék belém szeret, 

azóta ketten létezünk, estére néha elveszünk, 

maholnap úgy is elfogyunk, szaladjunk, amíg itt vagyunk.