2012. szeptember 30., vasárnap
2012. szeptember 28., péntek
Találkozások...
2012. szeptember 26., szerda
*.*
..."s a fényt szemem beitta szívembe"...
Ez a mai nap mondata. :) Imádom a semmivel össze nem hasonlítható őszi reggeleket. Ilyenkor vannak a legfantasztikusabb fények. Még ha éppen nincs jó kedvem, akkor is valami megkönnyebbülés jár át ...negyed óra boldogság míg leérek a könyvtárba... Hálás vagyok érte! :)
Ez a mai nap mondata. :) Imádom a semmivel össze nem hasonlítható őszi reggeleket. Ilyenkor vannak a legfantasztikusabb fények. Még ha éppen nincs jó kedvem, akkor is valami megkönnyebbülés jár át ...negyed óra boldogság míg leérek a könyvtárba... Hálás vagyok érte! :)
2012. szeptember 25., kedd
2012. szeptember 23., vasárnap
2012. szeptember 22., szombat
102 éve született
Faludy György
Monológ életre-halálra
Úgy, mint az őrült szerető szeret
vizes fejjel, beomló ég alatt
taposni őszi fasor avarán:
e földön úgy szerettem járni én.
Vagy mint utas idegen városokban,
ki első este sétaútra megy,
ide-oda fut, néz, nem tud betelni,
megizzad s boldog révületben érzi,
hogy álmainak városába ért,
hol minden új: a kirakatok fénye,
a kávéházi italok színe,
a sok sétáló – mintha ünnep volna –
s a szabadság vad kakukkfű-szaga
s vágyik maradni már itt mindörökre –
mint ő, úgy voltam e világgal én.
Én tudtam: itt minden új, meg nem térő,
páratlan, ritka s múló fenomén.
Ha lepke szállt, azt mondtam: „Jól megnézzed,
először és utólszor látod ezt.”
Ha jóbaráttal boroztam, oly szívvel
és szóval láttam, mintha reggelig
meg kéne halnom – és mindezt azért,
mert folyton féltem a hajnaltól, melyen
nem lesz barát, se bor, se ébredés.
Érez így más is, de agyába gyűri.
Ám én a homlokomban hordtam ezt.
Súgólyukából tudatom csak egyre
fenyegetődzött: „Minden elmúlik.”
S e szikra itt a nemlét vasfogói
között, a lét csodája, hogy vagyok,
a pusztulás fogatlan állat-ínyén
még felvillanó szentjánosbogár,
az ellentétek izzó sistergése
s az elmúlás örökös, csontig vájó
tudata: ezek adtak életemnek
ízt, színt, gyönyört, varázst és glóriát,
ezek tettek bolonddá, mámorossá
s ezek bűvöltek kacsalábon forgó
kastélyt a puszta létből énelém.
Ittasan a föld egyszeri borától,
reáfonódva, úgy öleltem át
minden fogalmat, tárgyat és személyt,
mint részegek a lámpaoszlopot.
Így lett világom szép. A csillagég
gobelinekkel tapétás múzeum,
a tér három dimenziója körben
élménybálákkal telt raktár, ahol
órám számlapja tizenkét személyes
terített asztal, s másodperceim
nehéz mézcseppek csöppenései.
Így lettem én a föld szerelmese,
a nagy rajongó, felhők Rómeója,
holt városok alatt a trubadúr,
gót csipkedíszek faragója rímben,
s éjféli fürdés pogány ünnepének
mezítlen papja, míg időm lejárt
s eltűntem én, a múló fenomén
a fenomének örök tengerén.
(Recsk, 1952)
Hálás vagyok,hogy ez a dedikált kötet az enyém... /Faludy György A század vallomásai/ |
2012. szeptember 20., csütörtök
kép(be)zárva
A kedvenc fotóm a kisnánai várban kiállított Kállai Margó képei közül...egy kicsit belefogalmazva a helyet és magamat is...
2012. szeptember 18., kedd
a zongorán újra szól egy dal
Ma úgy ébredtem, hogy szólt bennem a dal... ez a dal... miért pont ez?? Nem tudom, de majd rájövök... :)
2012. szeptember 13., csütörtök
Türelem
Türelem. Újra és újra felbukkan és próbára tesz. Sokszor nehéz, néha annyira, hogy azt érzem nem bírom tovább. Aztán mégis...
Az ember egyik legfontosabb képessége s egyben, sajnos, a legritkább is: várni tudni. Türelemmel várni egy levélre, egy találkozásra, egy jó kapcsolatra, az enyhülést hozó holnapra. A telt szív nyitott kapujában bizalommal várakozni. Egészen addig várni, amíg reményünk kitart. Az ún. "birkatürelem" azonban már nem erény - hanem önleépítés. A mérték - ez a kulcsa mindennek.
Az ember egyik legfontosabb képessége s egyben, sajnos, a legritkább is: várni tudni. Türelemmel várni egy levélre, egy találkozásra, egy jó kapcsolatra, az enyhülést hozó holnapra. A telt szív nyitott kapujában bizalommal várakozni. Egészen addig várni, amíg reményünk kitart. Az ún. "birkatürelem" azonban már nem erény - hanem önleépítés. A mérték - ez a kulcsa mindennek.
/Jókai Anna/
2012. szeptember 12., szerda
Egy könyvbemutató érzései...
Régen írtam ide... Sok minden történt a nyáron, amit szépen sorban feldolgozok. :) Ez az első... :)
emlékezős est...
Wyrág, Kakas Zoli, Fagyík - Várjáték
Kádárné Magdi, kockás füzet, versek, "várjál Ferike ezt én hazaviszem és áttanulmányozom..."
...kegyelem, ha valaki ott lehet a kezdetnél...
Hajni öröm, figyelem
Nevetés, sugárzás, barátság...
Lisztóczky tanár úr, szeretet...
versek, versek, béka, versek
és Pilinszky és Nagy László... és csak gondolkodom, hogy is van ez... Bozók Feri
Az új kötet... kölcsönkaptam megnézni... gyönyörű, igényes... amint lesz rávaló, megveszem.
Szép este, és rég nem érzett megkönnyebbülés.
Köszönöm Feri ! :)
emlékezős est...
Wyrág, Kakas Zoli, Fagyík - Várjáték
Kádárné Magdi, kockás füzet, versek, "várjál Ferike ezt én hazaviszem és áttanulmányozom..."
...kegyelem, ha valaki ott lehet a kezdetnél...
Hajni öröm, figyelem
Nevetés, sugárzás, barátság...
Lisztóczky tanár úr, szeretet...
versek, versek, béka, versek
és Pilinszky és Nagy László... és csak gondolkodom, hogy is van ez... Bozók Feri
Az új kötet... kölcsönkaptam megnézni... gyönyörű, igényes... amint lesz rávaló, megveszem.
Szép este, és rég nem érzett megkönnyebbülés.
Köszönöm Feri ! :)
2012. szeptember 2., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)