2011. március 29., kedd

Szilágyi Domokos

Ibolya-vers



Pislog az égbolt,

susog a bokor,

bokor alatt aluszik

az ibolyacsokor.


Ébred az iboly,

belepi a rétet,

reggel az ég csudakék,

de a mező kékebb.

2011. március 15., kedd

Sánta J. Ede: Madarak szárnyán Szálltam fenn a magas égben, Szálltam fenn a szerelmes szélben. A felhők felett éreztem a lelkem, De földhöz szegett volt a testem. Mégis szívem az egekbe vágy, Lelkemet gyötri eme fájdalmas vágy. Szárnyaszegetten de magasan szállok, Megmaradnak nekem eme gyönyörű álmok! Forrás: Szép versek

2011. március 8., kedd

:(.....:)

AMIT ADSZ, AZT KAPOD VISSZA!...de sokszor nem attól akinek adod!!!
Komolyan meginogtam a szeretet erejében...én, akinek így telt az egész eddigi élete és ebben léteztem mióta az eszemet tudom. Azt hiszem vannak emberek akiknél ez egyszerűen nem működik. Úgy érzem hiába sugárzom feléjük bizony nincs antennájuk hozzá...kemény felismerés volt ez számomra és szomorú...és igen, van aki nem szereti a szilvát...Azt, hogy adok nem bánom van belőle bőven...hogy megtanultam-e a leckét? Nem tudom, esélyes, hogy még néhányszor belesétálok. :) Addig is örülök annak aki nekem örül!
A nap süt és meleg is lesz egyszer! :)

2011. március 4., péntek


Lejátszani csak azt a kottát tudod, melyet magaddal hoztál. Sok mindent variálhatsz. Elronthatod. Rosszul játszhatod. Szépen játszhatod. Rögtönözhetsz. Szólamokat megváltoztathatsz benne; oda is vághatod a hegedűdet, hogy darabokra törjön, (...) - de a Nagy Kottádtól nem térhetsz el lényegesen. Elronthatod az életedet, és kihozhatsz belőle gyönyörűséget is: de akár csúnyán, akár szépen, sőt csodálatosan játszod: a TE DALOD SZÓL!
/Müller Péter/